Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 



 Tanmesék, az élet bölcseletei

 

 


Kép

ANGYALI TÖRTÉNET

 

  "A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak."

 Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el.
A család udvariatlan volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjék ki magukat. Ehelyett egy kis helyet kaptak a hideg pincében.
Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt.

  Amikor a fiatalabb angyal kérdezte, miért, az idősebb angyal így felelt:
- A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.
A következő éjjel mindketten egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek.

   Miután azt a kevés ételt is megosztották velük, amijük volt, átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol ők jól aludtak.
Amikor a következő napon a Nap felkelt, az angyalok könnyek között találták a parasztot és a feleségét. Az egyetlen tehenük, akinek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a mezőn.
A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idősebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen.
- Az első embernek minden megvolt, mégis segítettél neki - vádolta.
  - A második családnak kevese volt, és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük.
- A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak - mondta az idősebb angyal.

 - Amikor a nagy ház hideg pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévő lyukban arany van. Mivel a tulajdonos olyan mohó volt és nem akarta megosztani szerencsés sorsát, betapasztottam a falat, hogy ne találhassa meg.

 Amikor az utolsó éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a halál angyala, hogy elvigye a paraszt feleségét. Helyette odaadtam a tehenet.

  Láthatod,

   "A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak."

 

 

 

 

 

Kép  Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép „Néhány napja az élet útján sétáltam, amikor megláttam egy feliratot, melyen ez állt:

  “A Mennyország boltja”.

Amikor odamentem, az ajtó kinyílt...

és mire felocsúdtam, már be is léptem.
ANGYALOK csoportjait láttam mindenütt!

Egyikük adott nekem
egy  kosarat és azt mondta:

  ”Fiam, végy meg mindent, amit csak akarsz, a boltban van minden, amire egy

  ... És amit nem tudsz elvinni ma, visszajöhetsz holnap, és gond nélkül elviheted”.
kereszténynek szüksége lehet...

Az első, amit megragadtam, a TÜRELEM volt és azután a SZERETET, mivel ugyanazon a polcon voltak.

  Kicsit odébb volt a MEGÉRTÉS
hát azt is vettem
Bárhol szükségem lehet majd rá...

Ezen kívül
vettem két doboz BÖLCSESSÉGET
És két csomag HITET.

Nem tudtam otthagyni a SZENT LELKET sem, mivel ott volt mindenütt...

  Egy kicsit megálltam, hogy
ERŐT és BÁTORSÁGOT vegyek, mivel sokat segítenének nekem az élet útján.

Amikor már majdnem tele volt a kosaram, rájöttem, hogy hiányzik még
egy kis

  KEGYELEM és ÁLDÁS, ...

  és, hogy nem szabad megfeledkeznem az  ÜDVÖZÜLÉSRŐL.

  Ezt INGYEN kínálták!!! Így hát jó nagy adagot vettem mindegyikből:

  Eleget ahhoz, hogy üdvözüljek, s hogy megváltsalak Téged is!

A pénztáros felé ballagtam, hogy kifizessem a számlát, már mindenem megvolt ahhoz, hogy a MESTER akaratát teljesíthessem.


Amint a pénztárhoz közeledtem, megláttam az IMÁT

És beletettem azt is a már teli kosaramba.
Tudtam, amint kimegyek, használni fogom...

A BÉKE és a BOLDOGSÁG

kicsi polcokon hevertek, kihasználtam az alkalmat, hogy azokból is vegyek;
az ÖRÖM a plafonról lógott alá,
vettem egy csomagot abból is.

Odaértem a pénztároshoz és megkérdeztem tőle: mennyivel tartozom?

  Ő mosolyogva válaszolt:
“Vidd csak a kosarad, amerre az utad visz...”

Elmosolyodtam, és újra megkérdeztem:  “De valóban, mennyivel tartozom?"

  Ő újra elmosolyodott és azt mondta:
”Fiam, ne aggódj!
Jézus már kifizette a számlát sok-sok idővel ezelőtt".

„Minden, amit imádságban és hittel kérsz, megkapod".

(Mateo,21:22)”

 

 

 

 

 

Kép

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép  Lábnyomok a homokban

  Egyik éjszaka egy férfinek volt egy különös álma.

Azt álmodta, hogy a tengerparton együtt sétál Jézussal.

A lábnyomok a férfi életútját ábrázolták. Az egyik pár lábnyom az övé, a másik Jézusé volt.

  Mikor a férfi életének az utolsó szakaszához ért, visszatekintett az egész életére. Azt vette észre, hogy életének legnehezebb időszakainál, csak egy pár  lábnyom van a homokban, nem pedig kettő.

 A férfit nagyon nyugtalanította a dolog, így Jézushoz fordult és ezt kérdezte:

  "Uram!

 Te azt ígérted, hogyha melletted döntök, akkor egész életemen át velem leszel. De ahogy végignézem az életemet, a legnehezebb időszakoknál csak egy pár lábnyomot látok.

 Én ezt nem értem! Miért éppen akkor hagynál magamra, amikor a legnagyobb szükségem van rád!"

  Jézus szelíd hangon így válaszolt:
"Drága gyermekem, Én szeretlek téged, és soha nem hagynálak magadra!

 A legnagyobb megpróbáltatások és szenvedések ideje alatt valóban csak  egy pár  lábnyomot láthatsz.

 De ez csak azért van, mert akkor a karjaimban hordoztalak."

  Mary Stevenson

 

 

 

 

 

 

Kép

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

Kép   Kértem Istent!

 

  Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet,
de Õ azt mondta: nem.

  Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Õ veszi el,
hanem nekem kell feladnom azt.

  Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet,
de Õ azt mondta: nem.

  Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás
mellékterméke, nem kapni, megszerezni kell.

  Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot,
de Õ azt mondta: nem.

  Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.

 

  Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól,
de Õ azt mondta: nem.

 A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá.

  Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlõdést,
de Õ azt mondta: nem.

  Azt mondta, hogy a fejlõdés az én dolgom,
de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

  Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni,
úgy, ahogyan Õ szeret engem.

  Erre azt felelte: látom már kezded érteni.

  Kértem erõt...
És Isten adott nehézségeket, amelyek erõssé tesznek.

  Kértem bölcsességet...
És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.

  Kértem bátorságot,
És Isten adott veszélyeket, hogy legyõzzem azokat.

  Kértem adjon szeretetet...
És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.

  Kértem kegyelmet...
És Isten adott lehetõségeket.

  Semmit sem kaptam, amit akartam és mégis megkaptam mindent, amire szükségem volt.

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép

Kép

 

 

 

 

 

 

 

   

 

  

 

 

 

 

Kép

  Hálás vagyok...

   A kedvesemért, aki panaszkodik a vacsorára, mert így az estét velem tölti, és nem valaki mással...

 Az adókért, amelyeket ki kell fizessek, mert azt jelenti, hogy alkalmazott vagyok/van munkahelyem...

 A takarításért egy buli után, mert azt jelenti, hogy barátaimmal tölthettem egy estét...

  A ruhákért, amelyek egy kicsit szűkek, mert van elég ennivalóm...

  Az árnyékomért, mert kint lehetek a napfényben...

  Hogy nyírhatom a füvet, pucolhatom az ablakot, javíthatom a csatornát, mert azt jelenti, hogy van házam...

  A parkoló helyért a parkoló legmesszibb pontján, mert ez azt jelenti, hogy tudok járni és még autóm is van...

  A nagy fűtés számláért, mert ez azt jelenti, hogy melegben voltam...

  Hogy a templomban mögöttem ülő hölgy hamisan énekel, mert azt jelenti, hogy hallok...

  A mosni- meg vasalni valóért, mert azt jelenti, hogy van ruhám...

  Az esti fáradtságért és izomlázért, mert azt jelenti, hogy tudtam keményen dolgozni...

  Hogy meghallom hajnalban az óra csengetését, mert azt jelenti, hogy élek...

 

 

 

 

 

 

 

Kép

Kép

 

 

 

 

      

  

 


  

 

Kép Az arab misztikus Sa’di története.

 Egy ember az erdőn ballagott keresztül.  Egyszer csak megpillantott egy rókát, amelyiknek hiányzott az egyik lába.

 A férfinak az a kérdés motoszkált a fejében, hogy vajon hogyan maradt a róka életben?

  Aztán megpillantott egy tigrist, elejtett zsákmányával a szájában.

 A tigris teleette magát, s a maradékot hagyta, hogy a róka elfogyassza.

A rókát Isten ugyanezen a tigrisen keresztül táplálta másnap is.

Az ember ámulatba esett Isten jóságától.

Nyomban el is határozta, hogy ő is meghúzza magát egy sarokban, és teljesen az Úrra bízza magát, aki majd gondoskodik minden szükségletéről.

Úgy is tett, de hosszú ideig semmi sem történt.

A szerencsétlen már majdnem a halálán volt, amikor egyik napon hangot hallott:

  - Ó, te tévelygő, nyisd ki a szemed, és pillantsd meg az igazságot!

 Ne a sánta rókát utánozd, a tigris példáját kövesd!

  Részlet, Anthony De Mello: A Madár Dala című művéből.

 

 

 

 

 KépKép

 

 

 

 

 

 

 

 

 Oriah Hegyi ÁlmodKépó indián törzsfőnök verse

    „Nem érdekel, miből élsz.Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.

Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.

Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképpen megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hog
y tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk az emberi mivoltunk korlátaira.

Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz.
Hogy elviseled-e a csalódás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ez által megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e, Isten jelenlétéből meríted életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!

Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.

Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy
állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg.

Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál."

 

 

 

 

 

 KépKép

 

 

 

 

 

 

TKépanmese, nem csak férfiaknak.

 Volt egyszer egy férfi, aki nagyon belefáradt a mindennapi
munkába.

 

Ő mindennap dolgozni járt, a felesége meg csak otthon ült.
Szerette volna,  ha a felesége is megtudná, mi mindenen megy keresztül nap mint nap, ezért egy este így imadkozott:
- Mindenható atyám! Mindennap dolgozni járok, és naponta 8 órát robotolok, miközben a feleségem csak itthon ül. Szeretném, ha ő is megtudná, mi mindenen megyek keresztül, ezért kérlek uram, add, hogy  egy napra testet cserélhessünk.

 

    Amen.

  Isten az ő végtelen bölcsességében meghallgatta a férfi kérését.

A férfi másnap reggel már női testben ébredt.

Felkelt, reggelit készített a párjának, felébresztette a gyerekeket,
kikészítette az aznapi ruhájukat, reggelit adott nekik, becsomagolta a
tízóraijukat, elvitte őket az iskolába, hazament, összeszedte a vegytisztítóba való holmikat, és elvitte, megállt a banknál is, pénzt vett fel, elment bevásárolni, kifizette a számlákat, és rendezte a csekk-könyvet is. Kicserélte a macskaalmot, és megfürdette a kutyát.

Ekkor már délután egy óra volt, és igyekeznie kellett, hogy be tudjon ágyazni, hogy rendet rakjon, porszívózzon, és meg a konyhát is felseperje és felmossa. És már rohanhatott az iskolába a gyerekek elé, akik hazafelé még vitatkoztak is vele egy sort.                                         

Kitett egy kis sütit meg tejet, és rávette a gyerekeket,  hogy írják meg a leckéjüket és tanuljanak. Ezután felállította a vasalódeszkát, és tévét nézett, miközben vasalta a   ruhákat.

Fél ötkor nekiállt krumplit pucolni, és zöldséget mosni, hogy egy kis salátát készítsen. Kisütötte a húst, és egy kis zöldbabot is párolt mellé vacsorára.
Vacsora után kitakarította a konyhát, beindította a mosogatógépet, majd elrakta a  tiszta edényeket, megfürdette a gyerekeket, és ágyba dugta őket.
9-re már nagyon fáradt volt, és bár a napi munkával még nem végzett, úgy döntött ő is bebújik az ágyba, ahol még elvárták tőle, hogy szeretkezzen, és ő ezt panasz nélkül meg is tette.
Másnap reggel, amikor felébredt, azonnal letérdelt az ágya mellé, és így imádkozott:

- Mennyei Atyám! Nem tudom, mire számítottam.

  Belátom, hiba volt, hogy irigykedtem a feleségemre, mert képes egész nap otthon lenni. Kérlek Uram, nagyon kérlek, csináljuk vissza a cserét!

És Isten az ő végtelen bölcsességével ezt felelte:
 - Fiam, látom, tanultál a leckéből, és ezért boldogan
cserélem vissza a dolgokat abba a formába, amiben eredetileg is voltak.
Csak kilenc hónapot várnod kell még.
Tegnap este teherbe estél...

 

 

Kép Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép Sas:

Az arany sas.

Valaki talált egy sastojást, és betette a kotlós alá. A kis sas a csirkékkel együtt kelt ki, és azokkal is nőtt fel.

  A sas egész életében azt tette, amit a baromfiudvar csirkéi tettek, mert azt gondolta, hogy ő is csirke.

 A földet kapirgálta, hogy kukacokat és rovarokat találjon. Kotyogott és kotkodácsolt. Alkalmanként a szárnyát verdeste, és repült néhány métert, ahogy a többi tyúk is. Elvégre egy tyúktól ennyit várnak, nemde?

Teltek az évek, és a sas megöregedett.

Egyszer maga felett a felhőtlen égen megpillantott egy csodálatos madarat. Méltóságteljesen lebegett, az erős áramlatokat kihasználva. Aranyos szárnyait szinte nem is mozdította.

Az öreg sas csodálkozva kérdezte a baromfiudvar lakóitól:

-Mi az ott fenn?

  -Az a sas, a madarak királya,-válaszolta az egyik.

 – De ne foglalkozz vele sokat, ne bámuld annyira, mert mi nagyon is különbözünk tőle.

  A sas nem is gondolt rá többet. Abban a hiszemben halt meg, hogy ő is a baromfiudvarhoz tartozik.

 Merd kitárni a szárnyaidat

 Részlet, Anthony De Mello: A Madár Dala című művéből.

 

 

 

 

 

 KépKép

 

   

  

 

 

 

 

Kép "Igaz mese Luciferről /Sanael, Satanel/

  Egyszer, nagyon-nagyon régen, amikor a Föld éppen csak elkészült,és úgy ragyogott, mint egy újszülött csillag, az Úr végig sétált zöld dombjain és völgyein, és szeretettel nézett teremtményeire. Elnézte az állatokat és a madarakat, zöld dombjain és völgyein, és szeretettel nézett teremtményeire. 

 Elnézte az állatokat és a madarakat, a fákat és a virágokat, a tengereket és a hegyeket, aztán elnézte az embereket... És szerette mindegyiküket, és azok is szerették őt. 

 

  De egy rövid idő után elszomorodott az Úr, és az angyalok, akik körülötte voltak, aggodalmasan kérdezték, miért könnyezik.Ő pedig mondá:

   "Elnéztem az embert, és láttam az irántam való szeretetét,de ez a szeretet csak azért van, mert én vagyok az egyedüli, akiről tudomása van. Azért szeret, mert nincsen más, akit szerethessen.Szabad akaratot szándékozom adni neki, hogy szerethessen, amikor akarja, és így tudjam, hogy ha egy ember azt mondja:

  "Szeretem az Urat"ez azért van, mert úgy döntött, engem szeret.Ahhoz pedig, hogy ez így legyen, kell lennie valakinek, aki ellenkezni fog Velem, és arra kísérti az embert, hogy megtagadjon Engem azért, hogy mindenki a saját szabad akaratából dönthesse el,egyedül hozzám fordul-e. Szóljatok ti, angyalok, melyikőtök tenné meg ezt az irántam való szeretetből, ki hagyná el színemet az idők végezetéig?Ki tagadna meg engem és kísérelné meg az embert velem szembefordítani azért,hogy az a saját szívében dönthesse el, kit akar szolgálni?" Akkor az angyalok mind elfordították orcáikat és könnyeztek,

 az Úr pedig közéjük lépett, és mindegyiküket megkérdezte: 

 "Megtennéd ezt Értem?

 Ki szállna szembe velem a kedvemért és űzetne ki a mennyek országából? Ki?" De azok csak könnyeztek és mondták: "Én nem, óh Uram, én nem.

 Ne kérd ezt tőlem!" - és elfordultak. Az Úr pedig leült a legmagasabb hegy csúcsára, és bánat töltötte el a szívét. És akkor odament Hozzá a fény urainak legragyogóbbja, szívének legszeretettebbje, Lucifer, az arkangyal, akinek neve:

  "Aki a fényt hozza"A hatalmas arkangyal letérdelt az Úr elé, kezét az ő kezébe téve könnyezett, és könnyein át felajánlotta az Úrnak önnön kiűzetését a mennyek országából, és az ember megkísértését az idők végezetéig,hogy az megismerhesse a szabad akaratot.

  "Hát nincs senki más, aki megtenné ezt Értem?" - kérdezte az Úr."Csak te volnál az, szerettem? El kell, hogy veszítselek örök időkre?" És az angyalok egyike sem válaszolt. 

  Akkor felállt az Úr, és kihirdette ítéletét, hogy Lucifer űzessék ki a mennyek országából, és legyen száműzve örök időkre azért,hogy elcsábítsa az embert Istentől, és így az megismerhesse a szabad akaratot. Aztán így szólt Luciferhez: "És az ember becsméreljen téged, és vessen árnyat a te ragyogásodra, és ne ismerje fel annak valódiságát.

  És neked meg kell kísértened minden férfit és nőt, bizony mondom, még azt az Egyet is, akit a nevemben küldök közéjük. Meg kell kísértened, és senki, csak a bölcsek legbölcsebbje tudjon erről az áldozatról! De hogy megkönnyítsem szenvedésedet, teljesítem egy kívánságodat.

  ""Mi legyen az?" Akkor Lucifer, a hajnali csillag még egyszer utoljára felnézett az Úr megismerhetetlen arcára, és azt kérte, hogy valahányszor egy ember elfordul tőle, és Istenhez fordul, engedtessék meg neki, hogy egy óra hosszára ott állhasson a mennyek kapuja előtt, és hallgathassa, hogyan énekelnek testvérei az Úr trónja előtt.

  És megkapta az engedélyt. Akkor Lucifer búcsút vett testvéreitől. A sötét szemű Uriel, az ezüstszárnyú Gábriel és a gyöngéd Raffael könnyezték és átölelték őt.

  Azután Michael, a harcos angyal feladata feletti kétségbeesésében hangosan felkiáltva megragadta Lucifert, és messzire elhajította őt az Úr színe elől. És a Föld akkor legmagasabb hegyéről egy álló nap és egy éjjel zuhant ő, útjában fényesen ragyogva, mint egy hullócsillag. És azon ősi nap óta állja az Úrnak adott szavát,és kísérti az embert az Úr ellenében. De valahányszor azok megtagadják őt, egy kurta órára ott ül,mint egy fekete szikla a mennyek kapuja előtt, és testvérei odagyűlnek a kapuhoz és énekelnek neki..."

  Gyökössy Endre

 

 

 

 KépKép

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép Patricia Lynn Reilly: Elképzelek egy nőt...

  Elképzelek egy nőt, aki szerelemben él önmagáva

 Elképzelek egy nőt, aki hiszi, hogy helyes, és jó dolog, hogy nőnek született.

 Egy nőt, aki hálás a megtapasztalásaiért, és elmondja a történetét.

 Aki elutasítja azt, hogy mások vétkét a saját testében vagy életében hordozza.

 Elképzelek egy nőt, aki elismeri, hogy a múlt hatással van a jelenre.

 Egy nőt, aki átlépett a múltján. Aki a jelenben gyógyult meg.

 Elképzelek egy nőt, aki szerelemmel viseltetik a saját teste iránt.

 Egy nőt, aki hiszi, hogy a saját teste éppen úgy a megfelelő, ahogy van.

 Aki tökéletes forrásként ünnepli testének ritmusait, ciklusait.

 Elképzelek egy nőt, aki úgy öleli magához szexualitását, mint saját magát.
Egy nőt, aki örömét leli önmagában. Aki erotikus természetét szégyen és bűntudat nélkül éli meg.
Elképzelek egy nőt, aki az Istennő testét, a saját teste változásaiban tiszteli.

Egy nőt, aki megünnepli évei gyarapodását és bölcsességét.

Aki elutasítja, hogy értékes életerejét testének és élete változásainak az elrejtésére használja fel.

   Elképzelek egy nőt, aki belépett az emberi érzelmek teljes birodalmába.

   Egy nőt, aki érzéseit tisztán és közvetlenül fejezi ki.

 Aki megengedi nekik, hogy olyan lágyan vezessék őt, ahogyan a lélegzet.

 Elképzelek egy nőt, aki kimondja az igazságot.

 Egy nőt, aki bízik a megtapasztalásaiban és kifejezi azokat.

 Aki elutasítja, hogy mások gondolataihoz, felfogásához vagy reakcióihoz alkalmazkodjon.

 Elképzelek egy nőt, aki követi kreatív impulzusait.

 Egy nőt, aki eredetit alkot. Aki elutasítja, hogy belső világában valaki más színeivel fessen.

 Elképzelek egy nőt, aki önmagát saját istenei által jelöli.

 Egy nőt, aki az istenit önmagában, saját képmásában képzeli el.

 Aki személyes spiritualitásán keresztül tájékozódik a mindennapokban.

 Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy megadja magát isteneknek, guruknak, magasabb erőknek.

 Egy nőt, aki mélyen alámerült saját belső világába.

 Aki magának követeli, hogy impulzusaival, ösztöneivel harmóniában éljen.

 Elképzelek egy nőt, akit érdekel a saját élete.

 Egy nőt, aki úgy öleli magához saját életét, mint tanítóját, gyógyítóját és kihívását.

 Aki hálás a szépség és a kegyelem hétköznapi pillanataiért.

 Elképzelek egy nőt, aki saját életének az írója.

 Egy nőt, aki bízik a saját megérzéseiben, amelyek megmutatják, hogy mi a jó az ő számára.

 Aki elutasítja, hogy életformáját megváltoztassa azért, hogy az mások elvárásaival találkozzon.

 Elképzelek egy nőt, aki részese a saját életének.

 Egy nőt, aki kreativitásának minden egyes kihívását megtapasztalja.

 Aki saját maga érdekében tisztán és erővel cselekszik.

 Elképzelek egy nőt, aki ravaszul bánik a magánnyal.

 Egy nőt, aki önmaga rendelkezésére áll.

 Aki úgy választja ki barátait és szerelmeit, hogy azok képesek legyenek elfogadni, ha egyedül akar lenni.

 Elképzelek egy nőt, aki nem alacsonyítja le a saját életét azért, hogy mások jobban érezzék magukat.

 Egy nőt, aki minden kapcsolatában évei, tapasztalata, és bölcsessége egészét adja.

 Aki arra számít, hogy jelenlétével kihívást és áldást hoz mások életébe.

 Elképzelek egy nőt, aki vállalja az egyenlőséget a párkapcsolataiban.

 Egy nőt, aki nem hiszi tovább, hogy alacsonyabb rendű egy férfinál, és szüksége van arra, hogy megmentsék.

 Aki elfoglalja az őt megillető helyet az emberek közösségében.

 Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy értékes életerejét a krízisek és konfliktusok támogatására használja.

 Egy nőt, akinek kapcsolatai mély elégedettségben és nyugalomban telnek, anélkül, hogy kihasználnák őt.

 Aki törvényszerű ügyességgel választja meg barátait és szerelmeit, akikkel az élet kihívásain áthajózik.

 Elképzelek egy nőt, aki a nőt tiszteli saját életében.

 Egy nőt, aki az asszonyok körében ül. Aki emlékezteti magát az igazságra, amikor az feledésbe merül.

 Elképzelek egy nőt, aki feladta az intellektuális biztonság és a jóváhagyás iránti vágyait.

 Egy nőt, akinek minden cselekvése, kiejtett szava erőteljes közléssé válik.

 Aki fenntartja magának a jogot, hogy igazabbá tegye a világot.

 Elképzelek egy nőt, aki a tudásban és önmaga szeretetében kiteljesedett.

 Egy nőt, aki hűséget fogadott saját életének és képességeinek.

 Aki minden mást figyelmen kívül hagyva hű marad önmagához.

 Képzeld el, hogy Te vagy ez a nő.

 

 

 

 KépKép

 

 


 

 

 

 hold.jpg KÉT FARKAS - életfilozófia "csiroki" módra

  Mese:
Két farkas.
Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.
Azt mondta:

   „ Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.
Egyikük a Rossz. - A düh, irigység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego.
Másik a Jó.

    - Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit. 'Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját:' És melyik farkas győz?

Az öreg indián mosolyogva válaszolt: Az, amelyiket eteted.”

 

 

 /Kép forrása:http://www.google.hu/

 

 

 KépKép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.